Volt

Egy fiú meg egy lány.

Egyszer csak a fiú elindul szokásosan a lányhoz. A lánnyal szokásosan ölelkeztek, csókolóztak, átkarolták egymást minden pillanatban, a lány sokszor hozzábújt a fiúhoz. A fiú ezt természetesen nagyon élvezte. Jól esett neki, mert tudja, hogy a lány szereti.

Eljön az este. A fiú elbúcsúzik a lánytól, mert haza kell mennie. Megöleli, jól megszorítja, és az ajkára egy forró csókot ad. És mondja neki: holnap úgy is együtt leszünk! Csak egy éjszakát kell kibírnunk, erre a lány: hiányozni fogsz. Erre a fiú: te is nekem.

Aztán másnap reggel a lány fel kell szokásosan, lemegy a megszokott helyre. És látja, hogy a fiú már nincs ott. A lány egyből arra gondolt, hogy biztos kis dolga akadt. Így várt rá.

De a fiú nem jött el, hívta telefonon, de nem vette fel… a fiút azonban kiderült hogy elrabolták.

Eltelt sok nap, a lány kérdezősködött a fiú szüleitől. A fiú szülei már hívták a rendőrséget, de eddig még semmi eredmény. A lány már nagyon rosszul érezte magát… napról napra kezdte elveszíteni a reményt. Nem bírta tovább, írt egy levelet az asztalon hagyta. És elindult a vonatállomásra. Várta hogy jöjjön a vonat. Vízszintes helyzetben a párhuzamos síneken feküdt. És a vonat végül végzett vele. A fiú azonban előkerült. De jól megverték…

Ahogy haza ért anyja csak sírt. Hogy mi történt vele… a fiú mondta hogy semmiség.

Rögtön kérdezte rá: hol van? Erre anyukája egy bontott levelet ad oda. És mondta, hogy olvasd el… a fiú elolvasta a levelet. És mondja: ez nem lehet.. a fiú gyorsan kirohant a lakásból le a kertbe… és leült.. Elsírta magát… aztán kis idő után összeszedte magát. Lement a pincébe. Levett a polcról egy pisztolyt, és a zsebéből kivett egy kis zacskót. Amit felbontott és egy golyó volt benne… a fegyvert a fiú a halántékához tartotta. És közbe nézett bele a tükörbe. Egy pillanatra meglátta a tükörben hátul szerelmét. A fiú minden erővel beleütött a tükörbe. A tükör összetört és a fiú csak ezt mondta: ez az ember nincs többé!, és meghúzta a ravaszt.. a fiú összeesett. Lassan kezdett elvérezni… elsötétült előtte a világ. Beugrottak a régi emlékek, a család, a barátok… a szerelme. Aztán egy villanás, nagy fehérség, aztán még egy villanás,  nyár reggel van. Süt a nap, a madarak énekelnek. Látja hogy kint ál a szerelme. A fiú odamegy hozzá, megöleli, és közli vele hogy „hiányzol.” aztán a fiú a lány szemében látja a könnyeket, és a fiú ezt mondja: ne feledd. Szívemben örökké ott leszel! És a fiú elengedi a lányt, elsétál egyre halványabb lesz. És a végén a fényben eltűnik… egy pillantás alatt történt az egész, egy impresszió volt lényegében., a fiút és a lányt egy sírba temették.. és a sírkövön ez áll: „Testben meghalunk, de a lelkünk örökké él”.

A lány a következő sort hagyta meg a papíron:

„Nem bírtam tovább… ”

Azóta a fiú nővére. Egyszer az arcát látta az ablakban…